In medias res belevágunk a közepébe, nem várunk, nem szarozunk tovább.
Múlt héten kaptam egy diagnózist, méghozzá, hogy felnőttkori ADD-m van, azaz figyelemhiány-zavar. Ez azért sok mindent megmagyaráz, pl., hogy miért ilyen szakadozó a kommunikációm a szellemekkel, vagy hogy miért nem tudok egy filmet végig nézni rendesen.
Állítólag sok javulásra nem számíthatok, de mindenképpen rábeszéltek, hogy próbáljam meg a ritalint. Nehéz volt rábeszélni, mert fiatal kezdő sámánként sokszor próbáltam stimulánsok hatására révületbe jutni. Aztán persze aránylag hamar rájöttem, hogy az amfetaminok nem segítik a fejlődésem, sőt több napnyi nem alvás elég hamar mentális parkolópályára tesz.
Mindenesetre arra jó volt, hogy a mértékletesség erényét elsajátítsam,így jelen pillanatban az ismeretségi körömben én vagyok az egyetlen, aki nem issza magát merev részegre, illetve nem szív fel az orrába asztalokon lévő idegen eredetű csíkokat. Szóval pár héten belül tesztelhetem a szcientológusok legnagyobb ellenségét, a „gyerek kokaint”.
Persze, nem fogom mindennap beszedni, csak amikor a munkám megkívánja, hogy odafigyeljek.Már régóta más típusú szerekkel próbálok eljutni a nirvánába, és ezen továbbra sem kívánok nagymértékben változtatni.
